Web egyről a kettőre

Ma a szlovák partnerünknél voltunk.
Közbevetőleg elmondom, hogy Szlovákia sajnos tényleg érezhetően lehajrázott minket (Magyarországot), legalábbis ami a hivatali ügyintézést illeti. Szükségünk volt egy cégkivonatra, amit úgy szereztünk meg 23 perc leforgása alatt, hogy nem tudtuk a nyelvet és ők se a miénket, sem angolt. Ehhez képest átküzdöttünk a fémvizsgálókapun, három hosszú folyosón, bemutattuk a kérvényt az ügyintézőnek, elküldött okmánybélyegért, házon belül megvettük, közben elkészítette, mire visszaértünk már csak ráragasztotta, és ennyi.
Utána egy internet kávézóban hosszassan egyeztettünk a szlovák sráccal, majd indulás előtt még elmondta, hogy van egy ötlete a Twitterrel. Kérdezte, tudjuk-e, mi az. A két főnököm (négy van összesen) mondta, hogy persze. Én meg megkérdeztem, mi az, és éreztem, hogy megint a startmezőre ugrottam. Áúúúúúúúúúú!

Az URL, az a webcím.
És itt voltaképpen be is fejezhetnénk a dolgot, de az nem volna eléggé bloggeres.
Azt, hogy az URL webcím, bárki megnézheti a magyar Wikipédián. (Egyébként a Uniform Resource Locator rövidítése.)
Viszont: a trendi lenni akarók, mint pl. én egyből az angol Wikipédián nézik meg az ilyesmit, de az nem sokat segít abban, hogy mi az URL. Viszont abban, hogy koktélpartikon (ahova nem járok), beleokoskodjak párbeszédekbe, majd fölényesen nézve elhúzzak egy újabb koktélért, abban igen.
Valaki: Tegnap este beírtam egy URL-t...
Én: Nem URI-t akartál mondani? Ne legyünk már vulgárisak! (Gyorsan húzás el koktélért, mielőtt visszakérdeznek.)

Az csak egy köztes post, és azért született, mert kiváncsi voltam, hogy vissza tudok-e jönni még egyszer a saját bloggomba, vagy a 2. bejegyzéssel vége is a történetnek. Nos, sikerült, sőt nem túl hosszú idő után az új bejegyzés készítés funkciót is megtaláltam. Hurrá! Na, ezek az apró örömök egy magamfajta életében!
Most pedig kilépek a kilépés gombbal.

Elhatároztam, hogy a 2. bejegyzéssel kezdem, mert az elsőnek nagyon ütősnek kell lennie és most nem vagyok képes összehozni. Kihúzták két fogamat a héten, belázasodtam, bedurrant a torkom és emellett dolgoztam, mert persze - főleg az elején - az ember betegen is dolgozik, hogy mutassa az elhivatottságot, vagy mert hülye.
Még nem tudom, hogy működik egy ilyen blogszerkesztő (vagy mi ez), de ha valaha elkészül az 1. post (kicsit vágom a zsargont?), akkor vagy beszúrom az elejére, ami persze csalás, vagy majd kronológiailag akkor fog következni és egyszerűen egyes lesz a neve.
Egyébként azt már pontosan tudom, hogy mi lesz az utolsó poszt. Akár most is leírhatnám. Esetleg fogok csinálni egy szavazást arról, hogy már a blog befejezése előtt közzétegyem-e. Ha addig megtanulom, hogyan kell szavaztatni. Még az sem biztos, hogy lehet-e itt egyáltalán, mármint technikailag.
Szóval már három hete, azaz az első munkanapom óta gondolkodom ezen a blogon, de csak most csaptam bele. Ami kár, mert a legelső élményeket így kicsit nehezebb visszaadni.
Eleve furcsa nekem az az alapfelállás, hogy a cégnél az egyetlen titkárnőt leszámítva mindenki fiú. Még nem tudtam megszámolni, de huszonvalahányan lehetnek. Az előző munkahelyemen a három tulaj-főnök nő volt és ezen kívül is létszámbeli fölény. Ennek a patriarhális modelnek is vannak előnyei, például a nőnap, amit egyébként utálok és korábban mindig vidéki utakat szerveztem rá, hogy megússzam, itt észrevétlenül múlt el.

Arra gondoltam, hogy jó kiindulási pont lenne leírnom a számítástechnikai hátteremet, hogy az esetleges olvasóim tudják magukat pozicionálni hozzám képest.
Tehát:
Az egyetemen (1992-1998) tanultam számítástechnikát, talán egy évig és ötös voltam! Először akkori legkúlabb irodai szoftverek: WordPerfect, Lotus123 és valami adatbázis kezelő, de a nevére már nem emlékszem. Utána TurboPascalban programozás, de szinte emlékek nélkül vagyok, ha nagyon összeszedem magam, akkor az Integer szó ugrik be.
Utána mindig irodai munkám volt főként Office kezelés. Az átlagosnál jobb voltam, például simán tudtam, hogyan kell "visszatenni" az ikonokat, ha "eltűntek, innen fölülről", sőt még ennél is durvábbakat, például tudom, mit jelent az árvasor és tudom ki-be kapcsolni, sőt folyamatosan be van kapcsolva a Wordben a nem nyomtatott karakterek funkció munka közben. Talán ez a legprogresszívebb felhasználói vonásom.
Egész ügyesen keresek az Interneten és már egy ideje Firefoxot használok Explorer helyett Attila tanácsára, mert ez a trendi és hát ugye ki ne akarna trendi lenni.
Használom a skypeot, az iwiwet, wikipediát, internetes szótárakat, olvasok néhány blogot, de inkább csak mainstream Indexeseket.
Annyi komparatív előnyöm van, hogy vakon gépelek, ami azért sokat számít. 40 óra alatt lehet megtanulni szoftverrel, a legjobb befektetésem volt talán az életemben.

Legközelebb az URL-ről lesz szó. Most még nem tudom mi az, pedig már sokszor használtam a szót és vannak sejtéseim, sőt ma utána is néztem, de ez kevésnek bizonyult.